el-kurta-kocsma

Petőfi szelleme a Tisza-tó partján bolyongott.
A Néhány “kötelező” szelfin túllépve,
szemügyre vette a tájat,
s kissé unottan és rutinszerűen írta le a sort:
– “pihen a komp, kikötötték”.
Miközben a szeme  megakadt egy táblán “az előtérben”:

“BÉRELT TERÜLET
KIKÖTNI.ÉS ITT
TARTÓZKODNI
TILOS!”

Rossz érzések járták át szellem-testét:
– komp itt nem köthet ki, oda a hitelesség erénye,
– s a későbbi kritikusok (ha éppen úgy hozza a kedvük)
ízekre vagdalják a vers-lábakat,
vagy az annak látszó sorokat ^{– ( söröket, ha-már-kocsma ) –} .

(. . . . Persze a bérlő-tulajdonos horgonyt vethet, meg a vad-vízi-rend-őrség is.)

Bár ennek vers-szerű boncolása túl bonyolultnak látszott,
– főleg, ha az “olvasónak” a felhasználói élmény fokozása érdekében, kukikat is el kellene fogadni.

A Szellem legyintett,
– ostoba tábla . . .
el-kurta-kocsma