Petőfi szelleme a Tisza-tó partján bolyongott.
A Néhány “kötelező” szelfin túllépve,
szemügyre vette a tájat,
s kissé unottan és rutinszerűen írta le a sort:
– “pihen a komp, kikötötték”.
Miközben a szeme megakadt egy táblán “az előtérben”:
“BÉRELT TERÜLET
KIKÖTNI.ÉS ITT
TARTÓZKODNI
TILOS!”
Rossz érzések járták át szellem-testét:
– komp itt nem köthet ki, oda a hitelesség erénye,
– s a későbbi kritikusok (ha éppen úgy hozza a kedvük)
ízekre vagdalják a vers-lábakat,
vagy az annak látszó sorokat – ( söröket, ha-már-kocsma ) – .
(. . . . Persze a bérlő-tulajdonos horgonyt vethet, meg a vad-vízi-rend-őrség is.)
Bár ennek vers-szerű boncolása túl bonyolultnak látszott,
– főleg, ha az “olvasónak” a felhasználói élmény fokozása érdekében, kukikat is el kellene fogadni.
A Szellem legyintett,
– ostoba tábla . . .
el-kurta-kocsma
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.